Minden nap felkelsz az ágyadból és teszed a dolgodat – bármi legyen is az.

De miért? Milyen céllal?
Mi motivál? Miért dolgozol?

Ha a munkánkra gondolunk, ez mindannyiunknál más és más lehet, azonban van bennünk valami közös.

Biztos vagyok abban, hogy mindannyian megpróbálunk valamit jobbá tenni, valamin változtatni. Megpróbálunk találni egy részletet a status quo-ban, valamit, ami zavar minket, amire ráfér a javítás.
Valamit, ami arra vár, hogy megváltoztassuk, és ezt meg is tesszük.

Talán nem úgy gondolunk rá, mint egy nagy, jelentőségteljes és végleges változásra, talán csak egy apróság, de nekünk fontos.

A világot jobbá tevő ideákat, melyek sok embert, vagy érdekcsoportot érintenek, már nem ilyen egyszerű megvalósítani.

Mindegy, hogy ezt rabszolgatartásnak, X-Y-Z generációs munkavállalónak, home-office-nak, rugalmas foglalkoztatásnak, kötetlen munkaidőnek vagy távmunkának hívjuk.

Ilyenkor lép be a képbe a status quo – és a rendszer, mely igyekszik a változást megakadályozni.

Van egy történet, ami szerintem ennek a gátnak nagyon jó példája:

Kutatók egy csoportja 5 majmot zárt be egy ketrecbe.
Felakasztottak a mennyezetre egy fürt banánt, majd egy létrát helyeztek alá.

Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók hideg vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába.

Minden alkalommal amikor egy majom megpróbált felmászni a létrán, a többiek a nyakukba kapták a hideg vizet.

Hamarosan a majmok megtanulták, hogy ha valamelyikük elindul felfelé a létrán, azt meg kell akadályozni, különben jön a hideg zuhany.
Rövid időn belül egyetlen majom se próbálkozott felmászni a létrán.

Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot.

Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom leverte, pedig ekkor már nem kaptak hideg zuhanyt. A majom pár alkalom után megtanulta, hogy nincs létrára mászkálás.

Ezután lecseréltek még egy majmot. Az új majom persze elindult a létrán és rögtön kapott is érte…

A kutatók első érdekes tapasztalata az volt, hogy a korábban beengedett új majom is részt vett a verésben, bár ő sohasem kapott vizet a nyakába.

A harmadik, negyedik és ötödik majmot is lecserélték, már nem volt egy sem az eredeti 5 majomból, de egyik sem mászhatott fel a létrára, mert a többiek megakadályozták benne.

Ha a majmok tudnának beszélni és mi megkérdeznénk őket, hogy miért viselkednek így, valószínűleg ezt válaszolnák:
Nem tudom – errefelé egyszerűen így működnek a dolgok.
Mert ez mindig is így volt. Ezt így kell csinálni.

Mindig lesznek olyanok, akikben nagyon erős a vágy, és szinte bármit megtennének azért, hogy jobbá tegyék a dolgokat.
Ők azok az eretnekek, akik a status quo láttán azt mondják:
Ez nem mehet így tovább!
Ki nem állhatom ezt a helyzetet. Fel akarok állni és előrébb akarom vinni a dolgokat.
Látom, mi az általánosan elterjedt, és nem szeretem.

A szabályok ismerete és szolgai követése helyett; ahelyett, hogy utasításokat követve, lehajtott fejjel, beilleszkedne, időnként valaki feláll és azt mondja:
Én ezt biztosan nem csinálom!
Ez fontos. Ezáltal sokkal jobb lesz az életünk!

Nem mindenki fogja ezt megtenni és megérteni.
De nincs is szükség mindenkire.

Csak néhány emberre, akik ránéznek a szabályokra és felismerik, hogy értelmetlenek és elavultak.